Diagnosztikai műszerek sokaságával rendelkezünk, gyakori kérés felénk is az "olvassuk ki a hibát". Ennek természetesen örömmel teszünk eleget, ha ügyfelünk konkrétan csak ezt szeretné. A dolog azonban általában nem ilyen egyszerű, a hibakódok általában nem mutatnak rá konkrét problémákra, legfeljebb egy gyors és egyszerű módszerrel képet kaphatunk arról, hogy "körülbelül" milyen irányban kéne a hibát keresni.

A hibakódok kiolvasása legtöbbször csak az egyik kezdő lépése a hibafeltárás folyamatának: a vezérlő rendszerek hibafelismerő képessége igen korlátozott, így a felmerülő problémák nagy részében a diagnosztikát más módszerekkel is folytatni kell. A hiedelmekkel ellentétben tehát a hibakód olvasás legtöbbször csupán egy része a szükséges vizsgálatsorozatnak. 

A korszerű irányítóegységek rendelkeznek hiba felismerő és hibakód tároló funkcióval, ami lehetővé teszi többek között a megfigyelt áramkörök és funkciók mért és referencia értékeinek állandó összehasonlítását. A határértéken kívüli értéket a vezérlő hibának minősíti. Amennyiben hibakód került a tárolóba, a műszerfalon található sárga, vagy piros színű hibajelzés, motorirányítási hiba esetén általában "CHECK ENGINE" / motorhiba jelző lámpa, MIL lámpa, EPC jelzés, "Abgaswerkstatt", "Depollution fault" vagy "Anti Pollution Fault"-jelzés, Opel esetében esetleg villáskulcs-szimbólum aktivizálódik. Újabb dízel rendszereknél gyakran az izzítás jelző fény világítása vagy villogása is utalhat emissziós vagy egyéb működésbeli problémákra.


Ilyen egyszerű lenne a hiba felismerése egy korszerű autónál? 

Sajnos, nem így működik a dolog. Amikor egy szerviz horrorisztikus összegek leszurkolásával megvesz egy komolyabb diagnosztikai eszközt, az a remény motiválja, hogy az új műszer bearanyozza az életét, a sok sunyi kis hiba felderítése mostantól fogva vasárnapi matiné utáni gyerekjáték lesz. A sokéves rutint, a nehezen megszerzett szaktudást azonban egyetlen műszer sem képes pótolni. 

Az ugyanis csak egy dolog, hogy van letárolt hibaüzenet, amit ki tudunk olvasni. A kiolvasott hibaüzenet viszont nem feltétlenül van köszönő viszonyban azzal, ami a tényleges hiba. 

Említenénk néhány példát. 

Tételezzük fel, hogy az üzemanyag szivattyú szállítási teljesítménye leesett, a rendszernyomás alacsonnyá vált. Evidens, hogy a benzinmotorunk szegény keverékkel fog üzemelni, a lambdaszonda jelvezetékén tartósan alacsony feszültség jelenik meg. Az ECU-nak - alapesetben - semmi információja sincs az üzemanyag nyomásról, a diagnosztikai műszer pedig az ECU hibatárolóját olvassa ki. Ha a szerelő vakon bízik méregdrága szerzeményében, és kicseréli a lambdaszondát, annak az Álmos könyv szerint is csak egyetlen következménye lehet: tartós mosolyszünet a kedves ügyféllel. 

Másik, immár klasszikus példa, a hűtőfolyadék érzékelő esete, amely télen szélsőséges esetben jelezhet akár -25 és +110 fokot is, mindkét érték határértéken belüli. Ha a hűtővíz mondjuk 102 Celsius fokos, a megromlott érzékelőnk viszont csak 12 fokot jelez, a vezérlőegység - mivel hideg motorról kap információt - dúsítja a keveréket, lambdaszondánk jelvezetékén most tartósan 1 Volt körüli érték jelenik meg. A helyzet ugyanaz: szondacsere, változatlan üzemállapot, az ügyfél tetszési indexe egyre közelebb a zérushoz, régi szonda szemétből kibányászása, visszaépítése, a dolgok rosszabbra fordulásának láthatóan nincs végső határa. 


Sokszor akár 8-10 különböző hibakód is található egy autó vezérlőegységében, amik akár hónapokon keresztül kerültek eltárolásra. Ilyenkor természetesen a hibatároló törlésére, és később a lekérdezés megismétlésére van szükség. És persze a legprofibb műszer sem tud mit kezdeni az elrakott vezérműszíj, a dugulófélben lévő kipufogórendszer eseteivel sem, és még sorolhatnánk. Tévedhetetlen csodaműszer tehát nincs, a rutinos szakember általában felül kell, hogy bírálja a gép által közölt információkat. A "csak rá kéne tenni a gépre, főnököm" vagy "csak egy hibakód olvasás kéne" felkérések gyakorisága is azt mutatja, hogy az autótulajdonosok jelentős részének olyan elvárása van a műszerekkel - és az autó hibafelismerő képességével - szemben, aminek azok nem feltétlenül tudnak megfelelni.

Félreértés ne essék: tökéletesen tisztában vagyunk a műszerezettség fontosságával. Alkalmas műszerek hiányában gyakorlatilag működésképtelenek lennénk, éppen ezért a számunkra - akik szinte csak motordiagnosztikából, javításból élünk - az elérhető legkorszerűbb, legmegbízhatóbb műszerpark alkalmazása alapkövetelmény. 
Amire utalni szerettünk volna, az csupán ennyi: a JÓ műszer nélkülözhetetlen. A szaktudás méginkább.